A terület disznólegelő volt az 1950-es évek előtt, melyet nád , bokrok és zsombékos magas sás borított az akkor még fiatal fáig. A fát akkoriban irány- fának nevezték, A fa tövénél indult el északi irányban az az egyszemélyes keskeny ösvény amelyen szerencsésen el lehetett jutni a tó vizéhez az iszapba merülés veszélye nélkül. A fa azóta is él, egészséges matuzsálem lett belőle.